Modern orvostudomány együttes kezelése
A társadalom legfontosabb működési elemei kikerültek az egyén ellenőrzési köréből, és szupraindividuális organizációs struktúrák megjelenéséhez vezettek; ezeket összefoglalóan társadalmi intézményeknek nevezzük. Az elmúlt évben ezek az intézmények a hajdan autonóm, önellátó működési elemeket kivették a helyi közösségek szerveződési, intézményi irányításából, és közösség feletti szintekre helyezték át.
Az alábbiakban ismertetett társadalomelméleti rendszer Ivan Illich Mexikóban élő szociológus és társadalomfilozófus munkásságának eredménye. Véleményét a társadalom intézményesüléséről több, egymásra rímelő tanulmánykötetben tette közzé a hetvenes évek folyamán.
A kiadvány további cikkei
Ezek közül a Limits to Medizine: Medical Nemesis című az orvoslás és az európai orvostudomány fejlődési folyamataival foglalkozik. Az Illich által leírt jelenségek kiválóan megfigyelhetőek a társadalmi élet számos olyan vetületében is, amellyel ő nem foglalkozott. Ezek felerősödése azóta nyilvánvalóvá vált, néhol és némelyek számára már katasztrofális méreteket öltött.
Az előbbire példa a mezőgazdaság és annak sajátos területe, az állatorvoslás, míg az utóbbi legerősebben, és minőségileg az eddigiektől eltérően, a géntechnológia világméretű erőltetésében nyilvánul meg. Illich szerint az intézményesülési folyamat két, eredményét és hatását tekintve ellentétes szakaszban játszódott és játszódik le: Modern orvostudomány együttes kezelése első szakaszban az empirikus úton megszerzett lexikális és módszertani tudást egy tisztán, pontosan meghatározott probléma megoldásának érdekében vetik be az modern orvostudomány együttes kezelése egyre inkább hivatalból foglalkozó személyek, a modern orvostudomány együttes kezelése.
Az így elért eredmények mérése és bemutatása egzakt tudományos módszerekkel folyik.
A társadalom szélesebb rétegei számára ebben a szakaszban a hatás egyértelműen pozitív. A második szakaszban azonban megfordul a logika, és az első szakaszban elért haladást érvként és magyarázatként hozzák fel a társadalomnak, hogy egy bizonyos érték szolgálatában végzett kihasználását indokolják.
Azt pedig, hogy mi legyen ez az érték, a társadalom szűk, önmagát azonosító és erősítő rétege, a szakmai elit határozza meg és igazítja folyamatosan saját szükségleteihez. Ez a két fejlődési szakasz minden nagyobb társadalomszervezési ágazatban megtalálható.
Így működik az oktatás, a posta, a társadalombiztosítás, a közlekedés, a területfejlesztés és természetesen az egészségügy. Az új közlekedési eszközök először lehetővé tették, hogy az átlagember is olyan sebességgel utazzon, mint azelőtt a királyok sem. Mára viszont egymástól nem férnek el az autók az utakon, és a Volvo gyár igazgatója maga kénytelen bejelenteni, hogy az ezredfordulóra le kell zárni Stockholm belvárosát az autóforgalom elől.
A jelenségnek Illich a specifikus ellentermelékenység nevet adta.
A legtipikusabb reakció, hogy ahol a tudomány és a technika problémát hozott létre, ott a legkézenfekvőbb még több modern orvostudomány együttes kezelése és még több technikával műszaki megoldást találni. A tudományos és műszaki megoldások pedig egyre költségesebbek, egyre bizonytalanabb kimenetelűek és egyre ellenőrizhetetlenebbek lesznek.
Az orvostudomány esetében a két szakasz a XX.
Az első szakaszban megszűntek azok az ősi nyavalyák, amelyeket mint az emberiség legnagyobb ellenségeit tartották számon: a víz tisztításával megszűntek a csecsemőjárványok, és csökkent az újszülött-mortalitás. A patkányok kiirtásával a nagyvárosokban elmúlt a pestis állandó réme.
A salvarsan felfedezésével statisztikailag meghatározható kockázat mellett megfékezhetővé vált a felnőtt lakosság körében elterjedt szifilisz. Az inzulin felfedezésével lehetővé vált a cukorbetegek életének meghosszabbítása. Paradox modern orvostudomány együttes kezelése azonban minél egyszerűbbé vált a kezelés, az orvosi kar annál inkább ragaszkodott alkalmazásuk monopóliumához. A szakmához tartozás előfeltétele egyre hosszabb és egyre dogmatikusabb, szigorú képzés elsajátítása lett, s mára az orvosegyetemek messze a leghosszabb képzési idővel büszkélkedhetnek.
S míg a bennfenteseknek évekig tartó procedúrán kell keresztülmenniük, mielőtt a legegyszerűbb eszközök alkalmazására jogosítványt nyernének, addig a nagyközönség egyre jobban kiszolgáltatottá válik, és függ a doktoroktól.
A higiénia egyszerű erényből a tudomány oltárán bemutatott rituális áldozattá válik, és hatása ellenkezőjébe csap át.
ASZKLEPEIOSZ MODERN SZENTÉLYE: ORVOSLÁS ÉS ÉLET | Liget Műhely
Az orvosi hatékonyság ilyenformán illúzió, amely a következő példán illusztrálható: Az Amerikai Egyesült Államokban a tuberkulózis két évszázada érte el a legnagyobb csúcsot. New York-ban ben a tízezer főre vetített halálozási arány volt.
Barry J. Marshall és J. Robin Warren Embrionális magzati őssejtekkel végzett génmódosítás elvei. Mario R. Capecchi , Sir Martin J.
Ez a szám re, mikor Koch először izolálta a tuberkulózis kórokozóját, már re csökkent, és mire az első szanatóriumot megnyitották ben, már csak volt. Ennek ellenére a tüdőbaj még így is a második helyet foglalta térd merevsége a halálozási okok listáján.
Géneké és elektromos kütyüké a jövő az orvoslásban
A második világháború idejére, még mielőtt az antibiotikumokat szélesebb körben alkalmazni kezdték, az arány ra csökkent, és ez a tizenegyedik helyet jelentette.
A koleráról és tífuszról hasonló számadatok állnak rendelkezésre. A meglepő változások magyarázata Illich véleménye szerint főleg a közművek, a mezőgazdaság, a piac működésében, az ennek következtében lehetővé váló jobb táplálkozásban és életkörülményekben, valamint általában az élethez való viszony megváltozásában keresendő.
Időbe telt, mire laikus körökben is nyilvánvalóvá vált az orvostudomány haladásának kikerülhetetlen ára. Az a komplex élő rendszer, az emberi szervezet, melynek folyamataiba a rendszer alapvető tulajdonságainak ismerete nélkül vagy hézagos ismeretében avatkoztak be, torzított formában reagált erre a beavatkozásra.
Bővebben: ájurvéda Az ájurvéda a hindu India tradicionális gyógymódjait összefoglaló rendszer. A hagyományos kínai orvosláshoz hasonlóan szintén régi, több ezer éves múlttal rendelkezik. Erős hangsúlyt fektet a betegségek gyógynövényekkel való gyógyítására, de különböző étrendterápiákat, ásványi anyagokat, fémeket is használ, akárcsak masszázst vagy más manuális módszereket. Noha az ájurvédikus orvoslás képezi Indiában a fő vonalat és becslések szerint a helyi lakosság kb. A bizonyítékok hiánya miatt a Magyar Tudományos Akadémia szerint az ájurvédikus medicinával kapcsolatban "nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni".
A második világháború után vették csak észre, milyen járványos méreteket öltött például a kórokozók rezisztenciájának kifejlődése olyan kórképek esetében, melyeket egyszer és mindenkorra megoldottnak tekintett az orvostudomány, vagy a röntgensugár káros hatását a genetikai anyagra, a DNS-re. Megjelent az orvosi beavatkozás által létrehozott kórképek egész fájdalom 2 phalanx 2 ujjízület, amelyeket iatrogén ártalomnak neveztek el.
A iatrogén betegségek egyik legfontosabbika pszichoszociális eredetű: az a hit, hogy az orvostudomány révén az orvosok pácienseiknek az eredetinél jobb egészséget tudnak biztosítani. Holott a folyamat éppen ellenkező irányba mozdult, a gyógyítás költségeit sokszorosan meghaladta a beteg élet meghosszabbításának költsége. Az orvosok egyre újabb és újabb betegségeket diagnosztizáltak, írtak le és intézményesítettek annak rendje és módja szerint. Az egyik legveszélyesebb ilyen tendencia az anyák, nagynénik, rokonok és egyéb szakmabeliek kizárása volt beteg, sérült, abnormális, terhes vagy haldokló barátok és hozzátartozók ápolásából.
A szolgáltatások ára színvonaluknál is sokkal gyorsabban emelkedett, míg az ápolás, gondoskodás művészete háttérbe szorult, és alig kapott hangsúlyt. Nagy, futószalagszerűen operáló intézmények szippantják fel a betegeket, akiknek állapotát szakmai alapon ítélik meg az orvosok.
Egyre több olyan tünetegyüttes vagy állapot minősül kezelésre szorulónak, amelyről régebben senki nem gondolta, hogy azzal orvoshoz menjen. A legszomorúbb, amikor egészséges élettani folyamatok — mint amilyen a terhesség és szülés — is orvosi ellenőrzés alá kerülnek, megfosztva ezzel a nőket saját testük szabályozásának és ellenőrzésének örömétől.
Az es amerikai orvoskongresszus AMA egyik felszólalója például kijelentette, hogy minden egyes újszülöttet páciensnek kell tekinteni mindaddig, míg nem bizonyul egészségesnek. És hogy ki az egészséges, azt természetesen az orvosok mondják meg.
Géneké és elektromos kütyüké a jövő az orvoslásban
A folyamat negatív szociális hatásai is felmérhetetlenek, mert hiszen az egy főre eső egészségügyi költségek folyamatosan és az ellátás minőségével arányosan emelkednek, tehát a szegényebb rétegek egyre több lehetőségtől lesznek megfosztva. Egy átlag amerikai mindössze két nap modern orvostudomány együttes kezelése kezelés alatt a világ egyéves átlagfizetését költi el. Ugyanakkor a fejlődő országokban az előzmények és kulturális előkészítés nélkül bevitt magas szintű orvosi ellátás következtében leesett a gyermekhalandóság és az asszonyok gyermekágyi halálozása.
Minden egyenesen vezetett ezekben az országokban a népesség drasztikus megugrásához. A nyugati orvosdoktorok megszüntették azokat a gátló tényezőket, amelyekkel ezek a kultúrák hosszú idő alatt megtanultak együtt élni.
ASZKLEPEIOSZ MODERN SZENTÉLYE: ORVOSLÁS ÉS ÉLET
Ugyanakkor a megnövekedett túlélési esélyeket nem követte semmiféle erőfeszítés a gyermekvállalási hajlandóság korlátozására. Ráadásul felbomlott a hagyományos együttélés is a betegségekkel: a bennszülött betegségeket megszüntették, de a iatrogén hatás következtében megjelentek olyan kórképek, melyekkel sem a modern orvostudomány, sem az ott lakók természetes immunitása, illetve kultúrája nem tudott megbirkózni.
A bajokat persze mások is felismerték, de a rendszerszintű működésképtelenség oki kezelése helyett legtöbbször megelégednek a tüneti kezelés követelésével. Ez természetszerűleg mindig az adott rész érdekeinek felel meg: a szocialisták az orvosok jövedelmét kritizálják, a feketék speciálisan négereket sújtó kórképekre — ilyen a sarlósejtes anémia — kérnek kutatási összegeket, a pacifisták szerint a hadászati költségvetés lefaragásával kellene nagyobb összegeket felszabadítani orvosi célokra, az utóbbi időben pedig az AIDS kutatása emészt fel csillagászati összegeket.
Mindez az erőfeszítés elvonja a figyelmet az intézményesített egészségügy rosszindulatú burjánzásától. Az orvoslás elmélete az állattartásban Az állatorvoslás bevallottan vagy titkoltan, de mindig is a humán orvostudomány nyomában kullogott, ahhoz kívánt hasonulni, s ezért állandó kisebbrendűségi érzéstől szenvedett és szenved.
Elég egy lódoktornak annyit mondani, hogy ő csak öt évet végez meg egy kicsit, nem hatot, mint az emberorvos, vagy hogy bármely kókler kórboncnok kedvére trancsírozhatja a patkányokat, sőt sertéseket, lovakat is kísérlet címén, bezzeg a collega bestiális még egy injekciót sem adhat be embertársának normális körülmények között. Az orvostudomány szerveződésében megfigyelhető negatív tendenciák ugyanúgy csupán alrendszer szinten elemei egy következetes működési zavarnak, mint a mezőgazdaság iparosodása, az intenzív módszerek előtérbe tolása és a fokozatos függőség rendszeridegen elemektől.
Az állatorvos legalább olyan mértékben felelős e jelenség alakulásáért, mint az modern orvostudomány együttes kezelése a humán viszonyok között, illetve, mint — másik oldalról — az állattenyésztő. Az intézményesülés az állatorvosi gyakorlatban ugyanúgy megfigyelhető, mint az egészségügyben. Az állattartókat megfosztották attól a bizalomtól, melyet saját, hosszú idő alatt megszerzett és a helyi viszonyokra, saját fajtáikra alapozott ismeretekre támaszkodva birtokoltak. Az intenzív világfajták más környezeti igényeket, más mentalitást követelnek, és ezért a gazdák értetlenül állnak a kialakuló új betegségekkel szemben.
A betegségek kialakulása és kóroktanának fejlődése szintén analóg a humán példákkal.
Alternatív gyógymód
Amit ott iatrogén ártalomnak, illetve tágabb értelemben civilizációs betegségeknek nevezünk, az az állategészségügyben a tartási, takarmányozási betegségek nehezen meghatározható tünetegyüttese. Mindkettő hasonló jellemzőkkel rendelkezik, nincs egyetlen, jól megfogható kóroka.
Ez a rendszerszintű válasz a speciális, technikai megközelítésű orvoslásra, mely ésszerű együttélés helyett teljes kiirtásra törekszik, és a jelenség holisztikus feltárása helyett egyetlen kijelölt kórokozóra támad.
