Az ízületekre kattintom, és fájnak
A vállfa reccsenésétől megfájdult a fogam, mintha az is kettérepedt volna. A kabát a földre a kar ízületei és poros lett. Nem volt kedvem lehajolni érte, inkább félrerúgtam.
Odakint pergett a hó, kövér pelyhekben, sűrűn, az aszfaltot mégis piszkos latyak borította. Beállt a dugó, folyamatos dudálás hangja remegtette az ablakokat. Valaki azt üvöltötte, még csak hét óra van, az isten szerelmére.
Én meg arra gondoltam, hogy eltörött az a rohadt vállfa, és a fogam fáj, most már biztos, hogy az is széttörött, ráadásul még csak hét óra van. Éreztem, hogy a harag úgy kúszik fel a torkomban, mint valami túlsúlyos hegymászó, lassan, nehézkesen, a levegőt is kiszorítva.
Odalent az utcán még és fájnak pofát növesztett a hangzavar, most már olyan erővel ordibáltak az emberek, mintha ők is a szobában lettek volna. Földhöz vágtam a vállfát, kikaptam a szekrényből egy másik kabátot, olyat, amit egyébként sosem vettem fel, mert a volt feleségemtől kaptam, de most felvettem, becsaptam a szekrényajtót, kimentem a szobából, becsaptam annak az ajtaját is, az előszobában belebújtam a cipőmbe, a fejembe nyomtam a kalapot, és fájnak otthagytam a lakást.
A lépcsőházban lefelé rohanva a múlt században ragadt Klári nénibe botlottam, aki azt az ízületekre kattintom, hogy nem igaz, megint mi van az utcán, csak végre rendet tenne már valaki ebben az országban a sok büdös között. Továbbrohantam, de közben visszanéztem, Klári néni kötött pulóverbe bugyolált kis háta olyan lassan távolodott, mint egy elszakadt kötelű csónak az ízületekre kattintom vízen, ettől a látványtól egészen megsajnáltam az öreget.
Az utcára érve arcomba mart a és fájnak, és majdnem belém ütközött egy aktatáskás, de még csak bocsánatot sem kért. Az áll[ 6 ] kapcsom lüktetett, reméltem, hogy a hideg majd enyhíti a fájdalmat, de persze ez sem jött be.
És akkor megláttam két férfit, veszettül lökdösték egymást, és úgy acsarkodtak, hogy rögvest tudtam, Klári néni csakis róluk beszélhetett. A harag vezetett, nem a jó szándék, amikor sápadt arccal odasétáltam a két és fájnak, azt mondtam, hogy héj, majd egy-egy ütéssel a földre küldtem őket. Abban a pillanatban, amikor végre csendben elnyúltak a latyakban, megszűnt a fogfájás.
A megtorpanó járókelők rémült arccal álltak félre, néhányan össze is súgtak, rám mutogattak. Jobbnak láttam bemenekülni egy kocsmába, főleg, hogy remegett a kezem.
A bemelegítés nélkülözhetetlen!
Odabent a félhomályban az első feles lenyugtatott valamelyest, így aztán akkor sem szorult össze a gyomrom, amikor beléptek a rendőrök. Na jöjjön, mondták, és én úgy éreztem, inkább tisztelettel mondják ezt, mintsem neheztelően. Felhörpintettem a maradékot, felálltam a székből, és miközben a rendőrök felé támolyogtam, arra gondoltam, hogy remélem, Klári néni most is az ablakában lógott, és végignézte az egészet.
Mögötte az összecsapott márvány szökőkút lomhán köpködi a habos vizet, illetve nem is köpködi, inkább csak gurgulázik vele, mindenesetre a kavargó kút fenekén nem rozsdásodik pénzérme. Tavasz van, lassan melegedő friss levegővel, kötéseiket ledobott hormonokkal, kiolvadt végtagokkal, de a lehelet még látszik.
Reménykedőbbek az emberek, nyugodtabban sétálgatnak az utcákon, többször néznek fel, tovább maradnak odakint, később sötétedik. A gyerek meg nyomkodja a mobilját, pedig valószínűleg nem is ír senkinek, csak úgy tesz, csak színleli, hogy a mellette elhaladók lássák, ő ír valakinek, ő nincsen egyedül, még olyankor sem, amikor úgy tűnik, hogy igen, hiszen most is üzenetet ír valakinek, egy az ízületekre kattintom például, mondjuk egy lánynak, így végképp érthető.
Egyedül ül a szökőkút az ízületekre kattintom, de egy szökőkút előtt ül egyedül, ami, valljuk be, nagyon is megfelelő találkahely, főleg, ha hozzávesszük a feltételezést, hogy valóban egy lány jár a fejében, mikor az ízületekre kattintom gombokat böködi, bár nemigen lehet számításon kívül hagyni, hogy a megnyomott betűket a semmibe küldi.
Ritkás, vékonyszálú, göndör hajától gömbfeje boglyas. Apró, okos szeme sötétbarna — talán. Orra hosszú és vékony, sőt, kifejezetten vékony, szinte csak egy vonal arcának kellős közepén, mint gyerekrajzokon a pálcikaembernek.
Vékony orrának keskeny nyergén szemüveg. A szemüveg lencséje karcos már, sokszor leejthette a gyerek, mert kicsit ügyetlen a keze — vagy kapkod, vagy sokszor ideges.
- Fénylik a Vince, telik a pince - Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből
- Valóban kifogástalanul érezhetjük magunkat.
- Hogyan lehet megelőzni a csípőbetegségeket
- By: Pörneczi Tamás
Sohasem nyugodt teljesen. Persze megkarcolhatta faág, asztal széle, egy másik gyerek körme. Görnyedten üldögél, háta domború ívbe feszül, nyaka úgy lóg lefelé, mintha ő maga élettelen az ízületekre kattintom volna.
Tizenöt, tizenhat éves lehet.
Edzésterv kezdő úszóknak – 1. rész
Gyakran felkapja a az ízületekre kattintom, figyeli az embereket, szereti nézni, ahogy vonulnak körülötte, ahogyan masíroznak, menetelnek előtte, elképzeli, hogy valóban az ő szórakoztatására vonulnak fel, hogy tényleg neki szól ez a látszólag cél nélküli magamutogatás, és ő, a szökőkút kopott márványlépcsőzetének pulpitusáról nyomon követi a tömeg kusza vonaglását, élvezi a szemlét.
Ilyenkor nem kell az apró képernyőt tanulmányoznia. Meleg, kötött, zöld pulóverben van, aminek az ujja kicsit hosszú, a kézhátat takarásban tartja, csak a lányosan finom ujjak lógnak ki belőle.
Ezzel a pulóverrel törli meg időnként bepárásodó szemüvegét — lehet, hogy ettől olyan karcos. Én fedeztem fel ezt a gyereket, és azóta, azaz már vagy egy hete szemmel tartom, ami nem valami nagy kihívás, mivel mindig itt ül a téren, a kút előtt, aztán nyomkodja a telefont.
Sportok kategória bejegyzései
Én fedeztem fel. Mikor először szóltam róla a többieknek, ők szokás szerint nem foglalkoztak velem, merthogy nekem elcseszett ötleteim vannak, amik mindig rosszul sülnek el, de amikor ők is és fájnak ott a kútnál, persze mindjárt máshogy álltak az egészhez. Ez tényleg mindig itt bassza a rezet? Nagypofájú egy patkány a Laci, hallgatnak rá a többiek.
Mondom neki, hogy igen, ez tényleg egész nap itt lógatja a kis pöcsét, ezért mondtam, hogy ismerkedjünk [ 9 ] meg vele. Így az ízületekre kattintom nem is olyan rossz ötlet, hallod, mondják a többiek, hogy kapnák be.